A Rabó Kapussuli első Nyári Kapustáborát nagy sikerrel és nagy szomorúsággal zártuk. Az ötnapos tábor sok edzést, sok programot, és, mint kiderült sok-sok újdonságot is tartogatott kapusainknak.

Egy hónappal a táborunk után is frissek az emlékek. Magunk előtt látjuk az első reggelen összegyűlt, még kicsit egymástól elkülönült gyerekeket, majd a – már az első edzés után is – önfeledten együtt nevető, játszó kis csapatot. És ez a csapat napról napra csak tovább erősödött, egyre nagyobb lett az összhang még a legkisebbek és a “rangidősek” között is, és bizony fájó szívvel búcsúztak el a srácok (és Vivi) egymástól, no és persze mi is tőlük!

A heti programot Rabó igyekezett úgy összeállítani, hogy ne maradjon ki a sok játék és kikapcsolódás sem, de a tartalmas kapusedzések, a minél több fejlesztő gyakorlat, a szakmában ismert és elismert szakemberek bemutatóedzései is nagy hangsúlyt kapjanak. A jókedv és a móka az egész hetet jellemezte, de emellett az összes edzésen alaposan megizzadtak a kapusok.:-)

A speciális, kapusokat fejlesztő gyakorlatok mellett mindig jutott idő egy kis dekázó versenyre, kapura, kapufára rúgásra (amit a kapusok legalább annyira szeretnek, mint a mezőnyjátékosok;-) ), egymás közti játékra. A heti dekázó versenyünkön (csütörtök kivételével minden nap 2 perces versenyt tartottunk) Töki lett a király 79 dekázással.

A “kicsik” (Milu és Marci), valamint Vivi kaptak némi kedvezményt, az általuk elért valós “deka” számot a hét elején még négyszeres, hét közepén háromszoros, az utolsó nap azonban már csak kétszeres szorzóval számoltuk, de Tökit még így sem tudták Ők sem letaszítani a trónról.:-) A képzeletbeli dobogó második fokára Zsombi állhatott fel 60-nal, Gyulai Dani pedig éppen csak lecsúszott a dobogó harmadik fokára 59 dekázással.

A hétfői, keddi és szerdai két-két kemény edzés után a negyedik napot lazítással indítottuk – reggeli után strandoltunk egyet a törökbálinti Fortuna Beach-en.

Homok ugyan nem volt, de a medence, a labda, a vízipisztoly és a vízi csúszda abszolút megalapozta a kitűnő hangulatot! Szuper kis délelőttünk volt ez is, a Galériában és a Facebook oldalunkon megtekinthető albumok és videók is erről árulkodnak!;-)

Rabó mellett a hazai kapusszakma két kiváló alakjától, Illyés Dánieltől és Pálinkás Andrástól is tanulhattak fiataljaink a táborban.

Mindkét vendégünk sok új feladatot mutatott az általuk vezetett edzéseken, az ezekről szóló híreket és a fényképeket megtaláljátok Archívumunkban, illetve Galériánkban!

A tábor utolsó kemény edzése a péntek délelőtti, jó másfél órás mozgáskoordinációs tréning volt, amit szintén egy vendég oktató segítségével tartottunk. A foglalkozás fő célja a szem, kéz és láb munkájának összehangolására irányuló feladatok gyakorlása, a törzsizmok erősítésének és a nyújtás fontosságának kihangsúlyozása volt, amik a kapus posztnál mind nagyon fontosak, és amit bizony ebben az életkorban kell a legjobban beépíteni a heti edzésmunkába. Ezen a foglalkozáson (is) sok új feladattal találkozott a legtöbb táborozónk, ami alátámasztja a mozgáskoordinációs edzések hiányát, és az ez irányú fejlesztés szükségességét. Mivel ez a terület Rabó véleménye szerint is kiemelkedően fontos, a Rabó Kapussuli edzésein – ahogy azt a Kapus Kurzust megjárt táborosaink már tudják is – továbbra is nagy szerepet kap majd.
 

A gyermeki lelkesedés, az abszolút őszinte és töretlen futball iránti szeretet az edzések közötti időkben is megmutatkozott – a kötelező csendes pihenőt leszámítva gyakorlatilag folyamatosan pattogott az ARËNA valamelyik pályáján egy (vagy inkább több) labda. Nagy sikere volt a ketrecfocinak, a poolballnak, mely utóbbiban a Töki-Zsombi páros bizonyult a legjobbnak, de mindenki nagyon élvezte és egyre ügyesebben játszotta ezt a nálunk még viszonylag újnak számító játékot.

A hét utolsó két napján előkerült a Messi Buborékfoci is, amiben Milán lett a rekorder 57 dekázással, míg a kis Marcink a kézzel való dekázásban jeleskedett, 68 ütésig jutott. A játék és a szórakozás mellett egyébként nagyon jó lábtechnikát fejlesztő buborék “pattogtatás” bizony alaposan megdolgoztatta a fiúkat. Amilyen könnyűnek látszik a feladat, olyannyira nagy odafigyelést és kitartást is igényel, amit a buborék laszti olykor nem kapott meg tőlük. Hiába, a bőr az igazi…:-)

Nevetésre sok okot adtak a srácok egész héten. A legemlékezetesebb pillanatok közé sorolnánk három “szállóigévé” vált mondat elhangzását is. A “Szerda meg szerda az szombat!“, a “Vigyázz, a labda gurul!” és a “Vasárnap milyen nap van?” bizony igencsak megkacagtatta a társaságot!:-D

Örömöt táborozóink szavai, pozitív visszajelzései is okoztak. Vivi azt mondta, hogy: “Nekem nagyon tetszett, nagyon sok új dolgot tanultam és az őszintét bevallva nekem mindegyik feladat ismeretlen volt. A programok nagyon jók voltak, kitudtunk kapcsolódni is.”

Gyulai Dani többek között a ketrecfocit szerette meg nagyon: “Nagyon jól éreztem magam. Sok új feladattal találkoztam. Új barátokat szereztem. A kedvenc szabadidős programom a dühöngőzés volt.”

Töki röviden így foglalta össze a gondolatait: “Jókedv, pörgés, újdonságok, jó társaság, remek helyszín.” Bővebben pedig ez volt a véleménye: “Az edzések pörgősek, kemények, odakoncentrálósak voltak.
Nagyon sok remek kapussal ismerkedtem meg. A vendégek edzésein voltak számomra ismert és ismeretlen feladatok, de több volt az új feladat. Minden nap kellemesen elfáradtam, nem nagyon kellett altatni. 😉 Szerintem ez a hét rengeteget segített abban, hogy fejlődjek! A legjobb nap persze a strandolós volt. 🙂”

Ezúton is még egyszer mi is köszönjük Nektek, hogy együtt tölthettük a Rabó Kapussuli 1. Nyári Kapustáborát Veletek!:-)

A végére már csak egy dolog maradt… A Rabó Kapussuli, de legfőképp Rabó örök szállóigéje.:-D “Kérdés?“, Amire a választ tudjátok, ugye?;-)

A viccen túl a válaszunk, hogy reméljük hamarosan újra kezdünk. Amint kialakulnak az őszi szezon pontos részletei, itt, honlapunkon, Facebook oldalunkon és levélben is értesítünk majd Titeket!