Rabó bemutatkozása

“MINDENKÉPPEN VÁLOGATOTT KAPUS AKARTAM LENNI, ÉS EZÉRT MINDENT MEG IS TETTEM.”

ROLUNK
Ha valaki azt gondolja, hogy jó kapus csak abból lehet, aki már egészen kis korától kezdve a kapuban áll, azt hadd cáfoljam meg. Én ugyanis jó példa vagyok arra, hogy sosem késő a kapuba állni. Gyerekként, a BVSC-ben még hátvéd voltam, mindössze 14 éves koromban kértem meg az edzőmet, Eőry Tibi bácsit, hogy hálóőr lehessek. Nevelőedzőm kapusként is látott bennem fantáziát, ezért kipróbált ezen a poszton is. Szerencsére érezte rajtam, hogy nekem a kapuban a helyem, és mindenben támogatott. Ehhez azért az is kellett, hogy a nyári szünetekben naponta 8-9 órát edzettem önszorgalomból azért, hogy minél jobb legyek, minél többet fejlődjek, javuljon a technikám.
Már gyerekként eldöntöttem, hogy egyszer válogatott leszek. Ez a cél lebegett végig a szemem előtt, és boldog vagyok, hogy sikerült valóra váltanom az álmomat. Az út azonban hosszú és gyakran rögös volt odáig…

EGERVÁRI SÁNDOR, HANS BACKE, AAD DE MOS

Felnőtt, NBI-es karrieremet Garami Józsi bácsinak köszönhetően az MTK-ban kezdtem 1996-ban. A kék-fehérekkel kétszeres bajnoknak és egyszeres kupagyőztesnek is mondhatom magam, első igazi sikereimnek mégis a Dunaferrel elért eredményeimet tekintem, amikor is a csapat első számú kapusaként az 1999/2000-es szezonban bajnoki címet nyertem, s e szezon végén a Nemzeti Sport az év csapatába is beválasztott. Dunaújvárosba Egervári Sanyi bácsi vitt magával az MTK-ból, akit a mai napig az egyik legjobb edzőnek tartok azok közül, akikkel dolgoztam mind emberi, mind pedagógiai, mind pedig szakmai tekintetben.

Farum-FCK 2003. 05. 10.
Farum-FCK 2003. 05. 10.
A külföldi karrierem két dunaújvárosi év után kezdődött. 2002-ben egy évig a svéd IFK Norrköping, majd utána három szezonon át a dán FC København tagja voltam, ahol az a svéd Hans Backe volt a vezetőedző, aki később az angol Manchester City, és a mexikói válogatott pályaedzője is volt honfitársa, Sven-Göran Eriksson mellett, jelenleg pedig a finn válogatott szövetségi kapitánya. Dániában kétszeres bajnok, egyszeres kupagyőztes, egyszeres Szuperkupa győztes és Skandináv Kupagyőztes (Royal League) is lettem. Négy év idegenlégióskodás után egy évig újra a magyar bajnokságban (az FC Sopronban) szerepeltem, de utána egy újabb külföldi klub (a holland Vitesse Arnhem) következett. Igaz, itt kevés szerephez jutottam, de itt is egy neves szakembertől tanulhattam. A Vitesse edzője ugyanis Aad De Mos volt, aki korábban a belga KV Mechelennel KEK-et (ma Európa-Liga) és Európai Szuperkupát (UEFA-szuperkupát) is nyert. Profi pályafutásomat itthon, a BP Honvéd csapatánál fejeztem be, ahol búcsúzóul 2009-ben még egy magyar kupagyőzelmet szerezhettem.

Rabó a válogatottbanKarrierem során több mint 300 tétmérkőzésen léptem pályára. Ötvenegyszer álltam utánpótlás válogatott meccsen a kapuban, és kétszeres felnőtt válogatottnak is mondhatom magam. Utóbbira különösen büszke vagyok, mert a világválogatott, világbajnok, aranylabdás Lothar Matthäus irányítása alatt húzhattam magamra a címeres mezt.

“A MAGYAR KAPUSEDZŐK JOBBAK, MINT A KÜLFÖLDIEK.”

Pályafutásom során rengeteg kapusedzővel dolgoztam együtt és mindegyikőjüknek nagyon sokat köszönhetek. Be kell valljam azonban, hogy voltak edzőim, akiktől sokkal többet kaptam emberileg, mint szakmailag, ezért magamban tudatosan szelektáltam a húsz év alatt tanultakat, tapasztaltakat. Ennek eredményeként azokat, amik számomra jók és hasznosak voltak, kapusedzőként én is beépítem a munkámba. Visszatekintve játékos pályafutásomra, azt mondhatom, hogy a magyar kapusedzők véleményem szerint szakmailag sokkal kreatívabbak, felkészültebbek, mint a külföldiek (ez persze az én személyes tapasztalatom és csak azokkal tudom összehasonlítani őket, akikkel a külföldi csapataimnál dolgoztam).

Pálinkás András (Fotó: rangado.hu)
Pálinkás András (Fotó: rangado.hu)
Van azért két név, akiket mindenképpen kiemelnék. Az egyikük Pálinkás András, akivel a Dunaferrnél hozott össze a sors. Őt tartom a leginkább a mentoromnak, Ő sohasem a magyar bajnokságra, hanem mindig is a légiós életre nevelt. Bandi bá’val a mai napig jó, baráti kapcsolatban vagyunk, edzői pályafutásom állomásairól is elsőkézből informálom. Számomra Ő egy emberi és szakmai legenda, a hazai kapusedzőképzés meghatározó alakja, akire mintegy pótapámként is tekinthettem.
Disztl Péterrel a válogatottban, 2005
Disztl Péterrel a válogatottban, 2005
A másik fontos kapusedzőmet a válogatottnál ismerhettem meg, Ő gyerekkorom egyik kedvenc hálóőre volt, akit a tévéből csodáltam, arról, hogy egyszer kezet foghassak vele, csak álmodtam. Felnőttként azonban nemcsak, hogy megismerhettem és kezet foghattam vele, elmondhatom, hogy az Ő kezei között edződtem a válogatottságaim előtt, sőt talán mondhatom, hogy nagyon jó, baráti kapcsolatba is kerültünk egymással. Ő nem más, mint a 37-szeres válogatott Disztl Péter.

“A FEKETE PÁRDUC IS EGYETÉRTETT A SZAKMAI HITVALLÁSOMMAL”

Edzői karrieremet tulajdonképpen még Dániában kezdtem, ahol utánpótlás kapusokkal dolgoztam a BK Skjold csapatánál. Itthon 2013-ban lettem először kapusedző a REAC Sportiskolában, majd ezzel párhuzamosan az NBII-es FC Tatabánya felnőtt csapatánál is Bozsik Péter mellett, akinek a szövetségi kapitánysága idején még válogatott kerettag voltam. A 2014/2015-ös szezonban a REAC FC, majd 2015 őszétől a Törökbálinti TC felnőtt kapusainak is tartottam edzéseket.
A 2014 szeptemberében, a Fekete párduc által jóváhagyott szakmai irányvonalaim és elképzeléseim alapján megnyílt Grosics Gyula Kapusiskolában Szakmai vezetőként és kapusedzőként is dolgoztam egy éven keresztül.

Rabó és kapusai Abu-Dhabiban
Rabó három kapusával, Saeed-del, Aziz-zal és Saif-fal Abu-Dhabiban
2016 januárjától a kapusedzői munkám mellett a REAC SISE Szakmai Igazgatói posztját is betöltöm, valamint az MLSZ Dél-Budapesti régiójának U12, U13 és U14-es kapusedzője lettem. 2016 augusztusától három hónapos külföldi munka törte meg az itthoni tevékenységeimet, mert az Egyesült Arab Emirátusok-beli Al-Wahda Football Academy U13, U14, majd U17-es korosztályának kapusedzője, és kintlétem alatt a kapusedzők koordinátora is lettem. Hazatérésem után folytattam a megkezdett munkámat a REAC SISE-ben.

imageedit_1_98304061812017. nyarán nagy megtiszteltetés ért, amikor az Újpest FC egykori mentorom, Pálinkás Bandi bá’ helyére, a felnőtt csapat kapusedzőjének kért fel.
Ősszel azonban egy újabb váltás mellett döntöttem. Nagyobb hangsúlyt szerettem volna fektetni az újpesti munkám miatt háttérbe szorult Kapusiskolára, és az időközben új kihívásként jelentkező tévés munkámra. 2017. augusztusától ugyanis a Spíler TV állandó szakkommentátora vagyok a Premier League közvetítéseknek, és időszakos vendége a Britannia című műsornak.

Pályafutásom
Évszám Klub
1996-1999 MTK
1999-2002 DUNAFERR SE
2002 IFK Norrköping (svéd)
2003-2006 FC København (dán)
2006-2007 FC Sopron
2007-2008 Vitesse Arnhem (holland)
2008-2009 BP Honvéd
2013-tól kapusedző – REAC SISE (U12-U19)
2013-2014 kapusedző – FC Tatabánya
2014-2015 kapusedző – REAC FC
2014-2015 Szakmai vezető, kapusedző – Grosics Gyula Kapusiskola
2015 kapusedző – Törökbálinti TC
2016- Szakmai Igazgató – REAC SISE
2016. január-július Válogatott kapusedző – MLSZ Dél-Budapesti Régió
2016. augusztus-november U13, U14, U17 Kapusedző, Kapusedző koordinátor – Al-Wahda Football Academy (UAE)
2016. november-2017. június Szakmai Igazgató és kapusedző – REAC SISE
2017. június-szeptember Kapusedző – Újpest FC (NBI)
2017. augusztus Szakkommentátor – Spíler TV
EREDMÉNYEIM
1996-2009 3x magyar bajnok
2x magyar kupagyőztes
2x dán bajnok
1x dán kupagyőztes
1x dán Szuperkupa győztes
1x Skandináv kupagyőztes (Royal Liga)
2x felnőtt válogatott
51x utánpótlás válogatott
SZAKMAI KÉPESÍTÉSEK
1999 ”UEFA D” licence megszerzése
”UEFA B” licence megszerzése