Elérkeztünk táborunk feléhez, és őszintén mondhatjuk, hogy sajnáljuk, hogy olyan gyorsan megy az idő… A srácok láthatóan nagyon jól érzik magukat, az edzéseken fegyelmezettek, koncentráltak, az edzések között pedig felszabadultak, jókedvűek, igazi, fociimádó “kölykök”!:-)
Hétfőn, kedden és szerdán is egy-egy kemény edzéssel indult a nap, délutánonként kicsit lazább, könnyedebb, játékkal is tarkított munka várt a kapusokra. Az edzések előtti, közötti, utáni időkben nincs olyan pillanat (a kötelező fél órás csendes pihenőt leszámítva), hogy valamelyikük ne épp egy labdát rugdosna – hol a műfüvön, hol a ketrecben folytatják a focizást. Nagy érdeklődést mutatnak a fiatalok a poolball pálya iránt is, ami nem csoda, hiszen ez még egy új sportnak számít, kevés helyen van mód a kipróbálására. A hétfői, Töki-Zsombi párharc meghozta a többiek kedvét is, szinte sosem árválkodik üresen a zöld posztó.:-)
Az első edzésen elindítottunk egy dekázóversenyt, melyben három nap után Töki áll az élen, és mint a dekázás – egyelőre még koronázatlan – királya, különleges bánásmód volt a jutalma – az első nap a vesztest, Veres Danit talicskáztathatta meg a félpályáig, másnap pedig a társainak kellett a vállukon hordozniuk Őt. A kép tanulsága szerint azonban Tökit inkább egy krumplis zsáknak, mintsem királynak nézték.:-D
A keddi ebédidő sok nevetést hozott: a Zsombi által megemlített két név, Sanyika és Szocsó adott okot a szűnni nem akaró kacajra. Vivinek már szinte a könnye is kicsordult, de mindenki alaposan megtornáztatta a rekeszizmát. 😀
Szerda reggel fény derült egy bimbózó “románcra” is. A Bébi bizony egyik kapusunk új megszólítása lett. Hogy ki és kinek mondja ezt? Várjuk a tippeket!;-)
Egy szó, mint száz, a tábor napjai nagyon jó hangulatban telnek, és remélhetőleg ezt csak még inkább fokozzuk az utolsó két napban is!:-)